Bubona

Az ókori római vallásban Bubona a szarvasmarhák istennője volt, de csak Szent Ágoston írásaiban szerepel.

Ágoston kigúnyolja Bubonát, mint az egyik kisebb római istenséget, akinek a neve megfelel a funkciójának,^[1] nevét a latin bos szóból (genitivus bovis, innen az angol "bovine") eredezteti,^[2] amely általában egyes számban "ökröt", többes számban pedig "marhát" jelent (részes esetben többes számban bubus, határozói esetben bubulcus, "aki marhát hajt vagy gondoz"). Nevének kialakulását több más római istennő nevéhez hasonlította: Bellona, "aki háborút irányítja (bellum)"; Pomona, "aki a gyümölcsösök felett rendelkezik (pomum)";^[3] és Epona, a római-kelta lóistennő (a gall epos - ló szóból^[4]), képmását az istállókban helyezték el az állatok védelmezőjeként.^[5]

Ágoston két részben említi Bubonát. Az istenek neveiről (teonima) és isteni megszemélyesítésekről szóló szakaszon kívül több más istenség közé sorolja, akik a római vallásban egy bizonyos feladatkört láttak el, szemben a zsidók istenével.^[6]

Georg Wissowa úgy gondolta,^[7] hogy a Plinius által említett szarvasmarha-ünnep (ludi boum causa) bizonyára Bubonának volt szentelve.^[8] Azokat, akik a szertartásokat levezették, Bubetii néven emlegették, az elnevezés csak Pliniusnál fordul elő.

1. ↑ Augustine of Hippo, De civitate Dei 4.24, listing also Bellona, Cunina, Segetia, and Pomona. On Augustine's attitude toward his subject, see Arnaldo Momigliano, "The Theological Efforts of the Roman Upper Classes in the First Century B.C.," Classical Philology 79 (1984), p. 204, among others.
2. ↑ Giovan Battista Pellegrini, Toponomastica italiana (Hoepli, 1990), p. 64.
3. ↑ Hendrik Wagenvoort, "Diva Angerona" in Pietas: Selected Studies in Roman Religion (Brill, 1980), p. 22.
4. ↑ Xavier Delamarre, Dictionnaire de la langue gauloise (Éditions Errance, 2003), pp. 163–164.
5. ↑ In the 1840s, Leonhard Schmitz asserted that images of Bubona were also placed in stables, but all the passages he cites that describe the practice name only Epona; see Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology (London, 1849), vol. 1, p. 515 online; this appears in other editions as well. See also Ludwig Preller, Römische Mythologie (Berlin, 1858), pp. 594–595, and Hermann Usener, Götternamen: Versuch einer Lehre von der Religiösen Begriffsbildung (Frankfurt, 1896), p. 77–78.
6. ↑ Augustine, De civitate Dei 4.34; Maijastina Kahlos, Debate and Dialogue: Christian and Pagan Cultures c. 360–430 (Ashgate, 2007), p. 139.
7. ↑ Georg Wissowa, Religion und Kultus der Römer (Munich, 1902), p. 165.
8. ↑ Ludos boum causa celebrantes Bubetios vocabant: Pliny, Natural History 18.3.12.